Neked is megvannak azok a lehetetlennek tűnő, szinte abszurd videók vagy hallott/olvasott utazós sztorik, amiket látsz a TikTokon, Facebookon meg egyéb helyeken? Vagy élőben. Tudod, amikor kívülről Te vagy a szemlélő, te videózol, vagy mesélsz majd arról, hogy ki volt előtted a reptéren, akire elkerekedett szemekkel pislogtál, hogy „Na, ne, ilyen nincs, Ezt hogy akarja összehozni…?”.

Nos, hát én nem tudom ezeket feltölteni TikTokra, mert lehetetlen volt levideózni saját magam néhány helyzetben, de kíváncsi vagyok hány embernek vagyok ott comedy videóként, fényképként, vagy szimpla emlékként az életében a helyzeteket miatt, amiket néha kreáltam magamnak.

Néha pusztán tájékozatlanságból. Néha meg tapasztalat hiányból. Vagy épp pont abból bővelkedve.

Vannak azok a pakolós momentumok, amiket minden sokat utazó társam nagyon jól ismer már. A legtöbbünknek pedig reflexből jönnek. Már szinte úgy tudjuk, hogy mit, hogyan lehet pakolni egy repülős útra, mintha csak a sarki közértbe mennénk vásárolni. Rutin.

S, amikor a külföldi országok közötti költözködésben lesz rutinod? Ilyenkor már pontosan jól tudod, hogyan éri meg dobozos csomagot Európán keresztül küldeni, vagy éppen a Magyar Postának milyen díjai vannak levelekre, piros paprikára vagy éppen magyar nyelvű könyvekre. Mert hát vannak dolgok, amik kellenek külföldre. A paprika az pont ilyen fontos elem.

Azonban emberek vagyunk, néha elszámoljuk magunkat.

Pont, mint én, amikor hiába volt a rutin a hátam mögött, rajtam maradt 10kg felesleg a portugáliai hazaköltözésem előtt. 4 órával voltam a repülőgépem indulása előtt jártam és fogalmam sem volt, hogyan fogom tudni NEM hátra hagyni a téli kabátom, 3 pulóverem s 2 pár nadrágom és egy pár pólom…S Igen, ekkor már teljes harciszettben fel voltam öltözködve.

Emlékeztem, hogy egyszer láttam egy őrült videót, hogy valaki úgy játszotta ki a szabályokat, hogy kispárnahuzatot tömött tele cuccokkal. Gondoltam egy próbát megér.

A kispárnának álcázott ruhás „zsákom” végül sikeres volt, így a kezemben 6 kilóval fel is tudtam ülni a fapados kis járatomra. El sem hittem, hogy létezik ilyen, hogy egy ekkora párna egyáltalán fel sem tűnik a légiutaskísérőnek, hogy ugyan már, valami itt nem stimmel.

S milyen jól jött, hogy ez megtörtént, mert fél évvel később a vietnámi, hanoi reptéren ugyanúgy így jártam. Ott azzal a különbséggel, hogy összesen volt 12 kilóm, s a felszállás előtt derült ki, hogy a repjegyem hiába szól egészen Baliig, csak 2kg-t áll jogomban felvinni a repülőgépre.

Igen, vehettem volna egy 10kg-s poggyászt, amivel feladhattam volna a cuccaim, de 60 euró elég soknak tűnt ezért.

Le is lőném a poént: igen, ezt a tíz kilóg inkább magamra pakoltam.

Fejkendő alá másik fejkendő.

Trópusi éghajlat által átszellőzött reptéren rövidnadrágra két hosszú szoknya. Pulóver a derékon.

Pulóver zsebei megtömve powerbankkel és zoknikkal.

Más is meg volt tömve zoknikkal.

Felül pólón póló. Övtáskában még több póló.

Az egyéb ingóságok a melegítőnadrágba csavarva. Ezt ráeszkábálni, felkötözni a derékra.

Papucs a derékra kötött nadrágba dugva.

Ami maradt hónalj alá.

Párbeszéd köztem és a beszálló utasokat kezelő vietnámi asszisztens hölgy között:

Én: „Most már csak 2kg a hátizsákom”.

Hölgy: „De hát látom, hogy maga kipakolt és felvett mindent, ez így nem fair”.

Én: „Hölgyem, elnézést de fázom. Meg különben is, ha most 10 kilóval többet nyomnék is ugyanennyire terhelném a gépet. Egyébként meg Európában pont a karácsonyfa stílus a divat.”

 lillus_hege